Icon-ios-app
Strava
Free app for Android and iPhone

Teatro Okolo Malohontu - abszolút 3., korcsoport 1. 🌧️🌧️🌧️🤗

Ride
  • 120.6km
    Distance
  • 1,449m
    Elevation
  • 3:13:37
    Moving Time
  • 3,336
    Calories
 
Download

Comments

  1. Ákos Horváth

    Gratula, jók vagytok!

  2. Gréta H.
    Gréta H.

    :)))Büszke vagyok!

  3. Attila "ave" Antal

    Az szep, gratula!

  4. Papyrus D.
    Papyrus D.

    Nagyon szép!

  5. Gabor L

    szép munka!

  6. Dani Kresz

    Szépet mentél! Gratula!

  7. Macsek Zoltán

    Gratulálok!

  8. Gábor Pálos

    Király!

  9. Marcell Lippai

    Köszi mindenki!

    Nagyon vártuk ezt a versenyt a csapattal a híresen jó szlovák szervezés és a csapatverseny miatt. Persze gondoltuk, hogy ez a szintrajz is jó lesz nekem, főleg az ausztriai "edzőtáborom" után.

    Nagy nevek voltak a rajtlistán, végül itthonról Fejes Gábor és Pályi Csaba jelent meg, akire tudtam, hogy figyelni kell. A helyieket annyira nem ismertem, persze a rajtszámok árulkodóak voltak (a tavalyi második Adrian Babic 2-es rajtszámmal idén meg is nyerte végül).

    Éles rajt után nem sokkal Sasi, Pogi, Ronald meg talán még valaki elszöktek, hátul maradtunk kontrollálni, reagálni a támadásokra, néha kicsit lassan menni elől. Első emelkedő előtt összeszerveződött az üldözés, utolértük őket. A mászáson mentünk egy mérsékelten kényelmetlen tempót, majd a végefelé megindultak a támadások a hegyi pontok megszerzéséért. Hárman (Fejes, Kaskó Dávid, Adrian Babic) indultak, mentem utánuk, de csak közvetlenül Adrian mögött értem a csúcsra negyedikként, nagyot indított, nem tudtam kikerülni, így pont se hullott nekem. A vizes lefelén néhány bringatávolságra követtem őket, de tudtam tartani a tempójukat, nem éreztem veszélyesnek a kanyarvételeket. Lent összeálltunk, de utolértek a többiek.

    Második emelkedő ugyanazon az útvonalon volt, mint az előző. Tudtam, hogy 65 km-nél lesz a csúcs, és kb 5 km az út fel. Közben Sasi még ezelőtt ellépett egy picit, majd amikor kezdtük visszahozni, én is próbálkoztam egy szökéssel, Ronald jött velem, kicsit el tudtunk távolodni szépen összedolgozva, de még az emelkedő előtt utolértek, vissza is vettünk, hogy rápihenjünk kicsit. Itt korábban indult a lószparádé Pályi Csabinak köszönhetően, mentem is rá mindig, bár nem kellett volna az összesre. A csúcshoz közelítve Pályi megint próbálkozni akart, már vártam, hogy előre ér, de csak mechanikus zajokat lehetett hallani, elszakadt a lánca. Ötödikként sikerült felérnem, de kicsit megint elhúztam a mezőnytől.

    Lefelé utolért Pogi, majd Karcsi, és az 51-es szlovák versenyző. Forogtunk szépen még láttuk is az elől lévőket (Kaskó, Fejes, Babic, Kozel Dusan), de nem sikerült utolérnünk őket. A harmadik emelkedőn megpróbáltam 350 wattot menni, mint elég gyors, de kibírható tempó. Pogi, Karcsi nem bírta, 51-es jött velem, itt még reménykedtem, hogy így talán még utolérem az elejét. Lefelé kezdtem észrevenni Dusant, akit a negyedik emelkedőn el is kaptunk.

    Innen hárman forogtunk a végéig. Megbeszéltük, hogy ők idősebb korcsoportban vannak, illetve, hogy elől 3-an vannak az én korcsoportomból (amit akkor nem tudtam, hogy ketten fiatalabbak voltak nálam is). Egy erdőben haladtunk, kavicsos, saras néhol fadarabos úton, amikor megláttuk Fejes Gábort az út szélén kerékkel a kezében: ledefektelt, ezzel tálcán kínálva a 3. helyet. Dusan mondta, hogy van mögöttünk egy csoport, ezért nyomjuk, amit kicsit fenntartásokkal kezeltem, meg már kicsit fáradtam is, nem vezettem már túl erőseket. Később kiderült, hogy igaza volt Nagy Tomás jött utánunk, és Karcsiék se voltak messze. Dusan minden emelkedőt eszetlenül nyomott, el is neveztem magamban szlovák Contadornak a kiállásos stílusa miatt, meg hasonlított az arca is rá. :D Amint véget ért a felfelé mindig visszavett, ott átvettem a vezetést.

    Az utolsó pár kilométeren úgy gondoltam, hogy nem vezetek annyit, majd amikor egymással elkezdenek játszadozni egymással, akkor követem az erősebbet. Dusan ment is 1 km-vel a vége előtt, ahol még egy csomó kanyar várt ránk. Rögtön nem tudtam utána menni. nagyon erősen elrúgta. A vizes kanyarokban féltem is, hogy kicsúszom, de talán ha kicsit is, közeledni látszott. A cél egy macskaköves utca volt 20 cm szintkülönbséges "rámpával", aminek 40-45-nel kellett nekiszáguldani, hogy végül a célvonalon elcsípjem előtte az abszolút harmadik helyet. Az időeredményen is látszik, hogy 2 tized másodperc volt közöttünk. Csapatversenyben másodikak lettünk, mert elől

    A szervezés kiváló volt. Hibátlan útbiztosítás, semmi probléma nem akadt az autókkal. Volt táblás motoros, mutatva a szökés előnyét. Kulacsban adtak fel frissítőt, pohárban meleg teát az egyik hegyen. A településeken mindenhol szurkolás fogadott minket ahogy eljöttünk. Célba érés után lehetett menni egy konditermbe zuhanyozni. Kaptunk bőséges ebédet: csirkemellet rizzsel, káposztasálátával. Az eredményeket célba érés után fél órán belül megkaptuk SMS-ben (!) illetve fel voltak töltve az internetre, amihez a link ki volt rakva a célterületen (furcsa, hogy ezt külön meg kell említenem, de itthon az időfutam OB-n is voltak eredmények neten élőben, de a linket nem rakták ki sehova, csak Lukotól lehetett megtudni). Nyereményként kaptam: sapkát, kézzel készült kerámia tálat, mézet, fejlámpát, pezsgőt.

  10. Macsek Zoltán

    hmm...AKESZ-ékat (többek közt) el kellene küldeni egy ilyen tanulmány útra..sok minden van ami nem a pénzen múlik, illetve nem csak a pénzen múlik