Zwift - Group Ride: Starting 2026 with a Bang 💥! … Achieving your Personal Best Century Ride! (A) on Tempus Fugit in Watopia

Zwift - Race: CAP-DRA on Double Parked in New York

Morning Walk

Afternoon Walk

Kezdjük csütörtök déltől... Janóval ekkor döntöttük el, hogy akkor csak elmegyünk mégis a versenyre/maratonra. Ennek alapján a délutáni edzés már a pihenésről szólt volna, de hát csak kijött ott is a szokásos 40es átlag, bár lehet ez kellett. Szombaton 3:40-kor ébresztő, végül 4:25-ös indulással még a rajtot elérni is necces volt, de viszonylag simán odaértünk a gyér forgalom miatt, a depókhoz meg 7:58-kor álltunk be. Persze nem volt nehéz elcseszni az időt, mert komoly döntésekkel kellett szembenéznem, hogy mégis mit vigyek. Egy kulacs vagy két kulacs hátra, pumpa, defektmentesítő, hány műzli, telefon... ? A zseb mérete azért nem végtelen... Végül két kulacsot vittem, nyomta is a hátam rendesen. Frissítő emberünk sajnos nem volt, így magunkra voltunk utalva. Lassú rajtban pótoltuk az elmaradt mosdó szünetet, majd mentünk fel az elejére. Az öt fős Epronexen kívül nem volt más csapat, csak erős egyéni indulók. A taktikám elsősorban a kivárás volt, minél többet tartalékolni és ésszel versenyezni, mert 150km után már nem úgy mennek a dolgok ahogy szoktak. Szökést nem kezdeményezek, csak teszem a kereket arra ami nagyon jónak néz ki, azt is csak akkor ha mondjuk kicsit már strapáltabb a mezőny. A rajt után az epronex meg is húzta, a földvári emelkedőig hamar elforogtak, majd nagy sebességgel abszolváltuk, de olyan nagy pusztítás azért nem történt, maradtunk olyan 50-en talán. Ezután elől helyezkedtem egy ideig, de vezetni nem akartam senkinek. Mikor már kezdett unalmassá válni akkor hátramentem Janóhoz beszélgetni, gondoltam ha lesz is valami akció akkor úgyis összehúzzák még az erősek és majd előre megyünk ha kell. Ez egy viszonylag ésszerű ötlet volt, csak nem számoltam azzal, hogy felér egy a 100fős sor ahol pl volt triatlon válogatott mezes ember könyöklővel könyökölve a mezőnyben. Épp az első kulacsomat akartam eldobni, de nem volt olyan a hely, hogy megtalálható legyen és ne pattanjon vissza az útra még véletlenül sem, emiatt egészen hátra csorogtam a sorban. Ekkor jött a második fekete leves, a Fonyódi terelés. Teljesen kizökkentett, kátyúba is mentem és mire visszaértünk az útra láttam, hogy az eleje kb 400m-re van minimum és hogy már van egy 100m-es szakadás. Gyorsan gratuláltam magamnak a nagyszerű helyezkedéshez, majd mentem előre, ahol persze, hogy még be is zártak. Végül 3 perc alatt sikerült felérnem, ahol épp megtorpantak, de már mentünk is tovább. Mikor újra belassultunk akkor előre mentem és mondták, hogy 3 fő elől van (1 epronex, Giricz Laci és valaki). Nem sokkal később hirtelen jobbos oldalszél támadt, majd várható módon le is rakták az út mellé. A sor megnyúlt és meg is szakadt, majd mikor belassultunk akkor Solttal gurultam el kicsit, de hátul húzták mások így ráhagytuk. Nem sokkal késöbb jött a Balatonkereszttúri emelkedő. Itt alakult ki egy 12 fős sor, akikkel utána teljesítettem a távot. Egy darabig próbáltunk láncozni, de pár ember mindig úgy kapuzott, hogy nem szólt, vagy kihagyott stb. Haladtunk is meg nem is. Végül Solt állt előre az Epronexből és ő vitte a tempót fogalmam sincs meddig, nagyon sokáig, az előnyünket folyamatosan növelve 3-4 percig. Véleményem szerint ezt akár a csoporttól elszökve is csinálhatta volna a létszámfölényük miatt, de azért itt még sok volt hátra, lehet beáldozták inkább egy biztos kisebb csoportos meccsre, ahol még mindig létszámfölényben maradnak. Mondjuk nekem elég demoralizáló volt, szerintem senki sem tudott volna annyit menni, plusz a monotonitás is kezdett eluralkodni rajtam. Egész pontosan az utolsó 130 elég diszkonfortosan telt, valószínűleg a víz fogyasztás csökkentése miatt is ment fel a pulzusom egészen magasra. Füredig azért vezetgettünk már, persze sokan, köztük én sem vittem túlzásba, mert előnyünk volt, itt meg kár lenne erőlködni még, nem én irányítom a versenyt. Füreden kezdődtek az apróbb emelkedők, amik azért rosszul tudtak esni már. Meglepődve tapasztaltam, hogy nem volt problémám rajtuk. Alsóörs után Solt támadott, majd ment vele Tomka János, majd kis habozás után úgy döntöttem én is megyek. Ez pont 160km-nél volt, de előjött a "hátul van emberem" dolog így máris nem voltam elég motivált, hogy elvigyük Soltot sokáig. Még az almádi-i (? így írják? :D ) emelkedőnél bevártuk a többieket, ahol azért volt tempó. Janó ekkor közölte, hogy görcsöl. Ekkor éreztem utoljára viszonylag jól magam, na persze nem Janó miatt :D Délkeletnek fordulva hátszlünk lett, majd az Akarattya előtti síkon Sasvári Dani indított egy váratlant, amire ketten reagáltak azonnal, én megkésve próbáltam szélárnyék nélkül felérni. Ekkor jött az első törés, mert megjelent a görcs a lábaimban. Végül összezártunk, de ez baromira rossz előjel volt az emelkedő előtt, ahol végül már csak harmincas tempóban poroszkáltunk (szerencsémre?). Az emelkedőt persze meghúzták, Vas Balázs lépett meg egyedül, Balogh Lajos utána, de őt még a dombtető előtt beértük. Négyen leszakadtak, így heten üldöztünk, de hamar felértünk. 181-nél viszont a semmiből a jobb m. sartoriusom megadta magát, amit nem is lehet nyújtani bringán és már álltam ki a sorból, hogy ennyi volt, de Janó valahogy még összekapart mentálisan, így belerúgtam még párat a pedálba és megmaradtam a sorban és a görcs is alábbhagyott. Jött a taposás, nehogy a quadricepsen kívül bármi mást is megerőltessek. Janó mondta, hogy dolgozik majd nekem, de azt úgy gondoltam, hogy megy a támadásokra, de ő meg úgy gondolta, hogy ő maga lesz a támadás, így ott hagyott 3x is egyedül a béna lábaimmal a többiekkel. Az út ekkor hol vizes volt hol nem. 186nál pont vizes volt, mikor jött egy veszélytelen körforgalom, de hatalmasat csúszott a hátsó kerekem, nem is tudom, hogy tapadt az be újra, pedig aztán nem mentem bele gyorsan. Janó még itt is próbálkozgatott, de nekem csak pár megindulás átvételen kívül nem volt más dolgom. Őszintén szólva már mindenkit eléggé tompának láttam, hogy egydül megpróbáljon egy hosszú nyitást, köztük magamat is. Folyamatosan az órámat néztem, hogy mennyi van még hátra, de már 150től lényegében, csak az utolsó 20 km-en már percenként. Három km-re a céltől megálltunk és egymást figyeltük, harmicas tempóval érkeztünk meg a a célegyenesre. Jobbról fújt a szél, a bal oldal lett volna az ideális, de nagyon nem akartam, hogy 6 ember ellen sikerüljön bezáródnom, ezért a bal oldal mellett döntöttem. Vas Balázs nyitott viszonylag korait, amit majd 200 körül elindultam baloldalt és viszonylag sima sprinten hoztam a végét. Kiállni nem mertem, féltem, hogy ha elkapja a görcs akkor többet veszthetek mintha ez ülve történik. A célban az első gondolatom az volt hogy minél hamarabb vizet kell szerezni... Teljesen kimerültem. 
Hmm most nézem, hogy sikerült 130-as fordulattal átlag 900w-ot leadni az utolsó fél percre. Fel sem tűnt, hogy ennyire pörgős lett volna.

Sport con più attività

Bence Bozsik

Balaton maraton winnn

15 commenti

Segmenti

Iscriviti per visualizzare altre attività di Bence Bozsik

Zwift - Group Ride: Starting 2026 with a Bang 💥! … Achieving your Personal Best Century Ride! (A) on Tempus Fugit in Watopia

Zwift - Group Ride: Starting 2026 with a Bang 💥! … Achieving your Personal Best Century Ride! (A) on Tempus Fugit in Watopia

Zwift - Race: CAP-DRA on Double Parked in New York

Morning Walk

Afternoon Walk

Vuoi saperne di più?

L’app numero 1 per corridori e ciclisti

Iscriviti gratis. Monitora i tuoi progressi e raggiungi i tuoi obiettivi. Unisciti a 100 milioni di persone attive su Strava.

Visualizza altro da Bence