Indoors

Katasztrofalisan lejegesedett es csuszos utakon Afternoon Mountain Bike Ride

itt-ott alattomosan jégfoltos bringautak, néhol még takarítatlanul Morning Mountain Bike Ride

csúszkálás #4 hazáig  ❄️Afternoon Mountain Bike Ride

Járhatatlan utakon küzdés mert síléccel kellett volna jönnöm ❄️❄️❄️Morning Mountain Bike Ride

real climb was definitely more. supersteep climbs, lots of single trails, freeride trails. it was brutal. 7th in my age category😉 -beszámoló:
Verseny előtt néhány héttel döntöttük el, hogy ismét ellágotatunk Ischgl településre és nevezek az Ischgl Ironbike verseny 'hard' távjára. 75 km és kb. 3800 szintet tartalmaz a verseny, aminek az érdekessége, hogy a verseny teljes távja 1350 méter felett halad, 3 mászás 2500 méter fölé megy, ebből kettő 2700 fölé.

A verseny hete és az azt megelőző hét is kifejezetten pihenős volt, semmilyen versenyspecifikus felkészülést nem végeztem. Ennek ellenére valahogy jó formában éreztem magamat, legalább is a tengerszint feletti 100-700 méteres magasságban. Ischglben más a helyzet: verseny előtti napon egy rövid túrát tettünk még, és a pulzusom egész szép alacsony volt, azért tudtam, hogy ahogy telik az idő, úgy megy majd feljebb.

A verseny reggelén egy könnyű reggelit fogyasztottam csak, egy kifli, pár gyümölccsel.

A bemelegítés KB/Z1 Wattokon történt, egy rövidke résztávot mentem benne csak, hogy kapjanak egy kis savat a lábaim és rajt előtt 15 perccel beálltam a rajtterületre, ahol már ekkor több százan álltak.

Rajtot követően hol óvatosan, hol kevésbé spórolva az erőmmel próbáltam feljönni előre, hogy az első mászásnál ne ragadjak már be. Ez többé-kevésbé sikerült is, kb. 8-10 percet kellett csak úgy másznom, hogy feltartottak. Az első mászást azért viszonylag spórolósra vettem, tavalyról emlékeztem, mennyire kell majd az energia a vége felé. Az első hegy alig 350 méter mászást tartalmazott, de pont elég volt arra, hogy szépen szellősen haladhassunk innen már tovább. A lefelében meglepően gyors voltam pályabejárás nélkül is, dacára a schotter és feltöredezett aszfaltos, köves útnak, senki nem előzött meg. Egy kisebb mászás jött aztán, ahonnan egy tavalyhoz képest új szakasz jött: nagyon kis szép single trail vitt le az aszfaltos szakaszra.

Az enyhén lejtő aszfalton, ami a következő hegyhez vitt, 3-4 ember elment mellettem - hiába, a 30-as tányér elől picit kevés volt itt, de nem zavart. Csak egy rövidebb mászás volt innen Ischgl településig - tavaly itt még jó 200-250 métert másztunk egy helyen és nagyon meredek, komoly DH-n mentünk le egy ponton, ezt idén kivették. Itt azt hittem, kevésbé lesz technikás, mint inkább gyors lesz az idei verseny...

Ischglnél indult idén is a legkomolyabb mászás - illetve, ott még azt hittem. Visszafogott Wattokkal haladtam, inkább túratempóban, természetesen a pulzusom ennek ellenére elég magas volt. 500 méter szint után egyszer csak eltereltek bennünket jobbra, ahonnan egy schotter vitt le jó 100 szintet. Innen ismét mászás, köves, murvás schotteren, ami egyre csak meredekebb lett. A végén már a 25% fölötti meredekséget is elérte, no ott egy 200 métert leszálltam többedmagammal és toltuk inkább, úgy gyorsabbak voltunk... A Salaaser Kopfról ment le a verseny Svájcba, ahogy tavaly is, mégpedig egy részen single trailen, lélegzetelállító panoráma mellett.

Volt egy rész schotter, ahol ismét egészen gyorsnak éreztem magamat, akik előttem mentek, tudtam tartani a tempójukat. Hiába, ez a Maxxis Ikon elől és hátul az Aspen nagyon ott van schotteren és a merev farút valahogy valóban jobban érzem ilyen körülmények között.

A következő mászás igazán gyilkos már, pláne annak, aki ritkán jár ilyen magasságban: 1700-ról 2700 méter fölé másztunk. Tavaly ezt nem tekertem ki végig, toltam a vége felé, idén szerencsére az egészen meredek kaptatókon is felmentem, pedig sokan tolták a bringát körülöttem, volt egy kis kísértésem erre - de legyőztem.

2750 méterről kezdtük a lefelét. Azt hittem, innen csak begurulok a célba majd, hát tévedtem. Először is, igazi nyereg mögé ülős, helyenként rettenetesen meredek, oldalra nyitott és itt-ott szakadék mellett elvivő, a mélybe zuhanás ellen kifeszített hálókkal védett enduro trailen ment a pálya egészen Idalpe-ig. Mire leértem, nem csak a lábaimat éreztem fáradtnak, de deréktól felfelé is rendesen bedurrantak az izmaim.

Itt aztán komoly meglepetés ért: ismét mászás... Nem hiányzott. Mindegy, felrugdaltam a cajgát egészen 2500 méter magasságba és onnan a Velilltrail nevű ösvényen kezdtük meg a lejtőzést. Kilátás leírhatatlan volt, itt-ott nagyon technikás volt ez az egynyomos ösvény is és sajnos beállt a derekam, gyakorlatilag görcsbe állt felsőtesttel zötykölődtem le a schotterig az egyébként szuper egynyomoson, ahol máskülönben nagyon-nagyon élveztem volna a lejtőzést. Szerencsére a schotteres, majd zúzott köves, murvás szakaszon, ami levitt a célterületre, tudtam minimálisan pihenni, de sajnos ketten is elmentek a jó 1100 méter szint lejtőzése alatt mellettem. Mint kiderült, mindketten az én kategóriámban mentek, így visszacsúsztam az ötödikről a hetedik helyre. A célt megsprinteltem, fura módon még ment majdnem 1100 Watt a sprintnél. Nagyon elpilledtem és nem igazán a lábaim voltak fáradtak, hanem az egész testem. Ez egy kifejezetten technikás verseny lett, ami a lefeléket illeti.

Jó volt. :)

Top Sports

Zsolt Csoka

Ischgl Ironbike #thinair #nopower

9 Photos

4 Comments

Segments

Sign up to view more activities from Zsolt Csoka

Indoors

Katasztrofalisan lejegesedett es csuszos utakon Afternoon Mountain Bike Ride

itt-ott alattomosan jégfoltos bringautak, néhol még takarítatlanul Morning Mountain Bike Ride

csúszkálás #4 hazáig ❄️Afternoon Mountain Bike Ride

Járhatatlan utakon küzdés mert síléccel kellett volna jönnöm ❄️❄️❄️Morning Mountain Bike Ride

Want to see more?

The #1 app for runners and cyclists

Sign Up for Free. Track your progress and reach goals. Join 100 million active people on Strava.

See More from Zsolt