indoor with 2x ~12min GA1/GA2

Afternoon Ride

recovery Afternoon Mountain Bike Ride

wind and cold MTB

Duna Maraton 2015 beszámoló, hosszú táv































--































































Első alkalommal sikerült eljutnom erre a maratonra, melyen új nyomvonal és ismeretlen ösvények vártak, tulajdonképpen vártam a mostani hétvégét. A verseny előtt alig egy héttel közzé tett közlemény némi borút hoztak a derű mellé: közös rajt a középtávval. Ezt ki nem állhatom. Meggyőződésem, hogy a középtávnak sem annyira jó annyira oda-vissza előzgetni a hasonló erőnlétű hosszúsokat, a por is kisebb lenne valamivel, pláne elől. De ez „ilyen lett”.































A felkészülésem nagyon jól sikerült, sok-sok „free MTB” és alig-alig intervalozással is úgy éreztem (illetve láttam is az adatokból), a Szilvás hetén lévő formában vagyok. Szép magas Wattok viszonylag alacsony pulzus mellett, amit még a 32-34 fokos meleg is alig vitt fel 1-2 ütéssel. Reggeli nyugalmim bőven 50 alatt. :) ...és akkor szombaton beütött a krach! Pénteken egy rizzsel fogyasztott tejszínes csirkeragu, vagy valamilyen vírus szombat délre kikészítette a gyomrom, amit négy egymást követő hasmars sem hozott helyre teljesen. Szombat délután úgy volt, kihagyom az idei Duna Maratont... Estére jobb lett a helyzet aztán, tudtam sós vízben főtt natúr spagetti-tésztát vacsorázni, ami úgy tűnt, bennem is marad, így elkezdtem összekészíteni a cuccaim. Gondoltam majd reggel eldöntöm, indulok-e. Hja, reggel aztán indultam: egyenesen a duplabetűsre!... Ismét hasmenés... :( Viszont éreztem, hogy ugyan átesett rajtam sok minden, talán bírni fogom. Reggelire natúr kölesgolyók és kevés datolya, italnak pedig 2 teljes kulacs ISO, amit még megtoldottam +1 kulaccsal a rajtig. 4 db sima és 1 db koffeines zselével, valamint egy energiaszelettel készültem egyébként, plusz tervben volt 1-2 banándarab elfogyasztása.































A rajt előtt egy jó fél órát melegítettem be Józsival (Joe, Serrenők), egy emelkedőt tettem bele és pörgettem – pulzus meglepett, de teljesen jó volt, Wattok is jöttek szépen. A rajt előtti 20 perc várakozás a napon nem esett jól, gondolom mások is így voltak ezzel. Tartottam kicsit a rajttól, együtt a középtávosokkal...































A start után megindult a helyezkedés, sokan elmentek mellettem, akár az idei Crosskovácsin. Viszont, szerencsére a rajt után aszfaltos mászás következett, így azokat, akik már az elején ellőtték a puskaport, szépen tudtam visszaelőzgetni. Mire leértünk az aszfaltról, már valószínűleg a top50 (hosszú + közép) környékén lehettem. Egy füves szakaszra tereltek bennünket, lenyírt fű valami réten, bizonyára a defektgátló szmötyik és a belsőt gyártó manufaktúrák támogatásával került a versenybe, mert aztán visszatereltek az aszfaltra. Végre ismét terep, ahol mindjárt be is ragadtam egy boly mögé. Valahogy az út olyan nyomvályús volt, hogy hiába próbáltam előzni, nem ment. Az első lefelén bénáztam, valahogy nem éreztem itt még a bringát, de nem volt gond azért. Borzasztóan csúszott a poros talaj, az előttem menő 5-6 fős társaság által felvert portól pedig fogalmam sem volt néha, hol megyek. Volt itt egy lefelé valahol, ahol az ideális nyom kellős közepén egy kis U-alakú gödör volt, mögötte egy nagy husánggal, alig bírtam át-bunny-zni fölötte... Aztán balról, jobbról a pályára belógó ágak – azt éreztem, ez veszélyes; biztos, hogy rendesen takarítottak itt?!? A következő mászásnál nagy nehézségek árán, újra és újra lemenve az ideális nyomról megelőztem egy főleg közeptávosokból álló csoportot, akik aztán az ezt követő frissítőponton visszaelőztek, mikor megálltam. Aztán mászás, amiben volt aszfaltos rész és itt ismét el mellettük. De egyszerűen nem bírtam a saját tempómat menni, mert sok helyen egy nyom volt járható és nem volt előzésre alkalmas hely, így gyakran úgy éreztem, visszafognak (ahogy én is lefelé a gyorsabbakat, az utak gyakran előzésre alkalmatlanok voltak...). Csak egy példa: mászáson egy nyom járható, megyek a középtávos után, látom, a tervezett 300+ helyett csak 270-280 Wattal tekerek, esik vissza a pulzusom. Próbálok előzni, lemegyek az ideális nyomról a köves vagy nyomvályús részre, tekerek 320-330 vagy több Wattal és nem vagy alig bírok előzni! Ideális nyomra vissza a következő ember mögé  - ismét lassú vagyok... (Nem tudom, a többiek mennyire szenvedtek a közös rajt miatt, de valószínűleg másoknak sem tetszett.) Szóval, Tanulság: valószínűleg a verseny elejét legközelebb jobban meg kell nyomnom.































Egyébként itt jól ment még minden, az erőmmel nem volt gond, a nagy meleget is jól bírtam.  A sípályás bringatolás viszont kikészített és ahogy néztem, nem én lehettem az egyetlen... Felérve a speaker aztán megjegyezte, „b*zi aki tolja”, amit a frissítő ponton álló egyik ipse is megismételt, amire én csak egyetlen szót mondtam neki: „köszi” – hogy érezze, mennyire jól esik ez nekünk... :(































Innen a hosszú távval jobbra, majd hirtelen balra, fel az aszfalton haladtunk, majd jobbra le egy egynyomos útra, ami nekem egy régi kedvelt ösvényem volt mindig. Bár aztán nem a kék jelzésen, hanem a piros háromszögön vitt le az utunk, amin csak gyalogosan jártam eddig. Sok helyen az úton keresztben fák, nagy rönkök, alig volt itt-ott egynyomos az ösvény, de legalább végre valami trailre hasonlító izé, ami még egészen meredek is – ritka manapság az ilyen, ez tetszett – ide még vissza fogok jönni, ha erre járok!































Aztán ki az aszfaltra, aszfaltos mászás, majd egy kis terep, szerpentines, poros, néhol nagyon köves út. Pilisszentlászló mellett is elhaladtunk, azt még felismertem – kár, hogy az aszfalton és nem a kék jelzésen vitték le a versenyt a kereszteződésbe, az az út az egyik kedvenc montis nyomvonalam arrafelé!































Közben elfogyott két kulacsnyi víz és ISO és valahol itt próbálkoztam magamba imádkozni a 2. zselét. Az elmúlt nap után sajnos nem bírtam enni szinte semmit, egy fél banánon kívül semmi, de még a zselé sem nagyon ment le...































Valahol már az aszfaltos mászás után értem be egy többfős csoportot, eléggé készen voltak. Picit beragadtam mögéjük, mert az út ugyan széles volt, de tele törmelékkel, kövekkel, egy nyom volt járható, majd nagy nehézségek árán elmentem pár ember mellett. Aztán következett egy rettenet köves mászás, ez sokat kivett belőlem. Ide-oda pattogtam a köveken, csoda, hogy kiterektem nyeregben, de a többiek is csak szenvedtek. Aztán itt szépen megfogtam mindenkit a kis csoportból, talán 5 fő lehetett, de nem emlékezem, kik lehettek.  A 3. óra felé aztán éreztem, hogy lassan lemerülnek a glikogén-raktárak, s mivel nem tudtam 1 napig rendesen energiát tölteni és verseny közben sem enni, kezdtek kétségeim támadni, bírom-e ezt végig. Dobogókőre felérve aztán az egyik rendező egy másik hosszúsnak szólt, azt hittem először nekem, így megálltam pont a rövid kaptató előtt, az frissítőpontnál, nem esett jól lendület nélkül felmászni, ez jó indikátor volt, hogy lassan elfogyok és sajnos bőven korábban, mint normál esetben... De az emberek legalább bíztattak, ez jól esett. Innentől kezdve a célig úgy emlékezem, egyetlen hosszú távossal sem találkoztam, megelőzni nem előzött meg senki és talán én sem másokat a hosszúsok közül. Ez egyébként elég rossz is volt, jól esett volna egy kis motiváció.































A középtáv végét érhettem be, elképesztő lassan mentek még síkon is, nézni is rossz volt! A csúcsról az aszfalton teljesen egyedül mentem, szembe fújt a szél természetesen, de azért tapostam a pedált rendesen. A lefelében itt-ott megakadtam, de nem vészesen, ahol beértem embereket, többnyire volt hely előzésre. Aztán valamilyen mászós rész jött, ahol rettenet volt tekerni. A középtávosok szinte kivétel nélkül tolták a bringát, szerencsére a többség nagyon rendes volt és lement az ideális, egyetlen tekerhető nyomról egy kicsit vagy a jobbra, vagy a balra található mély gödörbe, mikor érkeztem és szóltam hátulról. Köszi még egyszer is! Volt persze kivétel, de gondolom nem magyar volt, vagy nem hallott jól. :)































Esztergom felé a lejtő egész tűrhető volt, egy szakaszon rengeteg apró faág volt az úton ugyan, de többnyire jól haladtam. Az utolsó, füves réten, a lekaszált füvön lejtőzés ellenben nem tetszett, jó pár defektszerelés láttam erre. Valahol a város melletti dombokon, házak mellett mászva nagyon készen voltam. Sok középtávos egyszerűen feküdt az út mellett valami árnyékban, nekem pedig 5-6 km-rel a cél előtt a feladás gondolata lebegett a levegőben. Nagyon vártam a végét...































A városba érve az egyik rendező mondta, már csak 500 méter, ennek nagyon megörültem, végre vége lehet ennek a rémálomnak! De nem lett, nem 500 méter volt az!... Ide-oda csiki-csukizás a városban, macskakő, lépcsőkről lehajtók (mondjuk ez legalább tetszett, ez jó volt), aztán ide-oda kanyargás, ez már egyáltalán nem tetszett, de csak-csak beértem a célba. Pont előttem ért be a Master1 4. helyezett is, körülbelül 20 másodperccel, csak itt tudtam meg, hogy 5. vagyok. Nem gondoltam volna, hogy akár csak top10-es leszek... Aztán mint kiderült, még a 2. helytől is alig 2 és fél perc választott el, a harmadiktól pedig 40 másodperc. Plusz abszolút 12. helyezés. Ezen nagyon csodálkoztam. A helyezésemmel és a körülményekhez képest ment idővel egyébként maximálisan elégedett vagyok. Egyébként merev villával mentem, amit verseny előtt 2 nappal tettem vissza a szervizre érett Reba teleszkóp helyett (ami beállt, alig mozgott már). Az első lefelék ennek megfelelően nem mentek túl jól, szoknom kellett még, de a verseny közepére belerázódtam. Szó szerint. :)































Az bosszant, hogy pont most sikerült beszednem valami vírust vagy gyomorrontást, mikor a formám nagyon egyben volt... A Watt-adatok szerint sajnos rengeteget kivett belőlem a hasmenés és az, hogy nem tudtam enni rendesen sem előtte nap, sem reggel, sem verseny közben. Majdnem 30 Wattal kevesebbel mentem (ami nagyon jelentős, kb. 10%-kal kevesebb, mint amire egy ilyen, vagy akár hosszabb távon képes lennék!), mint Szilváson, pedig a méréseim szerint, azóta még erősödtem is 1-2 Wattot... Még Crosskovácsin is jó 20 Wattal többel mentem, ahol pedig sérült lábbal indultam. Szóval, az egészségügyi problémák miatt most sajnos súlyos percekkel voltam lassabb annál, mint amire fizikailag képes lettem volna. De hát ez egy ilyen szakma - no majd legközelebb! :)































A versenyről, pontosabban a nyomvonalról, a közös hosszú- és középtávos rajtról és pláne a speaker szövegeléséről csak annyit, hogy nekem egyáltalán nem tetszett, de ez nyilván szubjektív vélemény.































Gratulálok mindenkinek a teljesítéshez, pláne a jó helyezésekhez, kemény verseny volt!

































Top Sports

Zsolt Csoka

Duna Maraton, long distance. Master1 5th w/ stomach problems...

6 Comments

Segments

Sign up to view more activities from Zsolt Csoka

indoor with 2x ~12min GA1/GA2

Afternoon Ride

Afternoon Ride

recovery Afternoon Mountain Bike Ride

wind and cold MTB

Want to see more?

The #1 app for runners and cyclists

Sign Up for Free. Track your progress and reach goals. Join 100 million active people on Strava.

See More from Zsolt