Pilis w/ Geri: Nyugaton a helyzet változatlan

Dobogókő keringő w/ Ati, Gábor

Kis-Kárpátok w/ Stefi, Krisz

Cserhát avató w/ Stefi

Kassa maraton pályajárásféle w/ Ati

Remek kis szezonkezdő (nekem) verseny! Tapasztalatszerzések egy jó nagy adaggal!

A rajt előtt (de még a hosszútávosok rajtja előtt) úgy értettem, hogy lassú rajt lesz a tanyáig, bármit is jelentsen ez a lassú rajt. Ehhez képest megindult mindenki mint az állat, gyors előzgetések mindenhonnan, kb 15-20. helyen lehettem az első poros egyenesben. De hogy porzott, mint a sivatagi vihar, nyeltem szépen. Nem lesz ez így jó, rögtön az elején befulladni. Itt jegyeztem, már ezért érdemes minél előbbről rajtolni és tartani a pozíciót, ha ilyen száraz poros a rajt. Kikanyarodva ebből a porfelhőből a széles murvásra, elkapott a lendület és előre álltam. Nem volt szembeszél, így gondoltam olyan nagy jelentősége nincs, a lábam pedig vitt szépen, illetve az első adrenalinlöket. A kanyargós aszfalton váltakozva az első 6-7 emberrel.
Első mászásnak még az érdemi része előtt (a völgybe beérkezés előtt) a földes-homokoson kicsit takarékra vettem és részben kiváncsi is voltam, hogy mi történik, mennek-e majd jobban, előznek-e, milyen tempót kíván a többségnek? Hát bizony nem szaroztak, itt elég sokan 8-10-en bejöttek elém. Én nem szeretek nagyon rámenni az előttem lévő kerekére, de már látom, hogy itt versenyen nincs helye ilyeneknek, ugyanis ezen emberkék mindegyike látva a rést előttem szépen "tolakodtak be" elém, kihasználva az itt még szélesebb, előzésre alkalmas terepet. Ahogy jött a meredek rész, sokan kezdtek elmenni, én pedig gondoltam, kb eddig voltam jó, innen a könnyebbek szépen meglógnak, ahogy a könyvben meg van írva (watt/kg egy ilyen mászáson dominál nagyrészt). De azért a közepe felé láttam, hogy lassul a tempójuk, illetve hogy nem csak ezen faktor játszik szerepet, sokan technikai hibát vétettek (vízmosásos, köves, egy-másfeles nyomozású bakhátmentes mászás, az egész medergeográfiájú - ez a Három-szarvas-völgy), szóval kezdtem előrébb jönni, nehéz előzések árán. Első lejtő lazán, kockázatmentes előzésre nem igazán láttam lehetőséget. Gyorsan be az egynyomos hullámvasutas részre, itt előztünk jó pár hosszútávost szépenkérést követően. Fáni-völgy enyhén lejtő aszfaltosa, gyors szakasz, előttem nem messze két spori, üldözőbe vettem őket, elég gyorsan kónuszra dobtam a láncot. Huhh, kell nekem ez a 38T előre, kisebbel jobban pörgetve... hát nem esett volna jól (itt még főleg). Második mászás elejére beértem a két sporit, aztán a völgyben illetve onnan kiérve a mezőre lehagytam őket. Onnan a mászás végső meredek részére már egyedül, tovább előzgetve törtem előre. Innen próbáltam tartani a ritmust és menni tovább ezzel a lendülettel. Lefele valaki mögött, aztán őt is elhagytam. Innen már totál egyedül mentem jó sokáig. Kikanyarodás balra és megkezdődik az aszfaltos, harmadik és egyben utolsó hosszabb (monoton majd kissé hullámvasutas) mászás. Próbáltam nyomni, de terveim ellenére itt nem mentem el végletekig, amolyan kibírható maxon és nem rottyra húzva. Ez talán kár volt. Ennek az aszfaltos emelkedőnek az első jobbos hajtűjében egy kedves középtávos adott infót, ahogy értettem: "2 percre van a spicc". Na mondom az sok... nem láttam sok esélyt arra, hogy beérjem őket, egyedül. Ahogy később Flyby-on megnéztem, az a "2 perc" amit hallani véltem, az FÉL perc volt... Felérve innen nagytempón, sokszor kónuszon a lejtő aljáig. Jobbra rá a köves pár száz méter hosszúságú enyhe emelkedőre, majd onnan le és neki a Szép-Ilonka-forrás rövid mászókája felé. Szépen kiszáradt a terep pár nap alatt, ez is tökéletesen járható volt. Visszafordító és innen már DK-i irányba a célig. Néhány előzés, az egyik spori egy hasznos infót mondott, 5-en vannak előttem. Ez jó, csak tudnám mennyire lehetnek előttem? A pár napja még saras-tócsás utáni részen szépen zárkózott fel rám egy M2-es rövidtávos, kis beszélgetésből kiderült, francia (Lequate Gofri), amúgy tök szimpatikusnak tűnt. Örültem neki, mert már kezdtem visszább venni ott egymagamban, de jó tempóval jött, felzárkóztam rá. Elég jó tempóval küldte a lefeléket (fully), pont jól jött! Az erdő végefelé tudtam, őt mindenképp meg akarom fogni, és valószínűleg a mező sík gyors befutóján ezt sprinttel kell elintéznem. A mezőn elé kerültem, de ő szorosan mögöttem maradt. Kisebb oldal-szembeszél, ő pedig szépen rámragadt bal-hátsómon a szélárnyékomban. Jól csinálta. Kicsit kezdett idegesíteni, 2-3 alkalommal a hátsó gumimra is pörkölt, annyira rámtapadt. Nem volt zavaróan erős a szél, ezért hagytam a fenébe így a dolgot, de nem mentem nyélen, tartalékoltam a végére. Vártam mikor tör ki, folyamatosan készen álltam a sprintre. Közben egyre közeledtünk két rövidtávos versenyzőre, Vock András és Demeter Zoli. Akkor még nem tudtam hogy ők azok, itt már nem igazán figyeltem ki-kicsoda, csak nyomtam neki és úgy voltam vele, őket mindenképp meg akarom előzni (két U korosztályosnak hittem őket, végülis az egyikük az). Jött a lovak utáni nemrégiben beföldelt (kevés sittel) korábbi pocsolyás rész. Ez után kb 300 méter volt hátra. Innen kezdtem erősebb tempóra váltani, egyrészt, hogy valamit kezdjek a francia kollégával, másrészt a két előttem haladót reálisnak láttam, hogy be tudom fogni, főleg ha nem kapcsolnak gyorsan (és csak egymással foglalkoznak). Folyamatosan közeledtem, a francia tartotta velem a tempót. Elérkeztünk a végső kettős kis emelkedőhöz ami már a célba visz be. Aljában értem be a két sporit, és ekkor amikor épp törtem volna ki teljes gőzzel közvetlenül előttük egy 4 fős család (apu-anyu-két kisgyermek) kacsázott be, akik miatt szinte nullára kellett fékeznünk. Itt szépen összetömörültünk. Egyértelmű volt a helyzet, itt kellett robbanni! Kilőttem magam a hátralévő emelkedős köves poros homokos utolsó 150 méterre, 1034w-os csúcs, aztán 700w fölötti löketek, amik elegendők voltak, hogy leszakítsam 6-6-7mp-cel, mint utólag már látom Vock Andrást, Demeter Zolit és a francia Lequate Gofrit.
Aztán mint később kiderült és akiről semmit sem tudtam, 12 mp-cel ért be előttem a korosztályom győztese, Naszódi Zsolt.
Csak most, hogy megnéztem a Flyby-t, látom hogy végig a nyomukban voltam az Adorján Bence, Naszódi Zsolt, Demeter Zoli triónak, épp hogy nem voltak látómezőben. Ha tudom, picit jobban nyomom azt a részt, amit írtam is, hogy kicsit kezdtem visszavenni (ezért is ért be a francia) és előbb tudtam volna meccselni velük. Amúgy a verseny második felére jött meg jobban a lendület és esett alapvetően jól a menet, persze ez volt a könnyebb része is. Tanulságos volt ez nagyon sok tekintetben, főleg így utólag, mert igazán csak itthon a Flyby-on nézegetve állt össze a kép, hogy ki ki volt egyáltalán, hol mennyire ment előttem, stb. És a bónusz még hátra van. Pont akit nem ismertem M1 győztessel kapcsolatban:
Nem foglalkoztam a helyezésekkel, az eredményhirdetésig csak a saját időmet tudtam perc pontossággal. Lement a dobogózás, majd utána megnéztem a nyomtatott eredménylistát, ahol 1. helyezettként szerepeltem. Érdekes, hogy lemaradt az addigi listából. Biztos akadnak néha ilyen hibák. Mindenesetre örülök, hogy meg sem néztem a listát, csak korán örültem volna. Illetve ha így is lett volna... sosem szabad előre örülni, csak ha már bizonyossá válik :)

Mint később megállapítom, a francia úr, helyes nevén Geoffroy Lequatre egy korábbi profi kerékpáros versenyző. Innen tehát a mm-re kiszámolt kerekemre tapadós profi szélárnyékozása. 

Sport con più attività

Dániel Markos

SUP MTB Vértesboglár rövidtáv M1 , abszolút 4.

2 foto

12 commenti

Segmenti

Iscriviti per visualizzare altre attività di Dániel Markos

Pilis w/ Geri: Nyugaton a helyzet változatlan

Dobogókő keringő w/ Ati, Gábor

Kis-Kárpátok w/ Stefi, Krisz

Cserhát avató w/ Stefi

Kassa maraton pályajárásféle w/ Ati

Vuoi saperne di più?

L’app numero 1 per corridori e ciclisti

Iscriviti gratis. Monitora i tuoi progressi e raggiungi i tuoi obiettivi. Unisciti a 100 milioni di persone attive su Strava.

Visualizza altro da Dániel